Fekete bodza

Sambucus  nigra L. (gyepűbodza, bodzabokor, bodzafa, bojza, csete, fái  bodza)

Erdőszélek, utak mentén vadon termő cserje vagy fa.

A levelek keresztben átellenesek, páratlanul szárnyasan összetettek, általában 5 levélből állnak. A levélkék helyes csúcsúak, tojásdadok, fűrészes szélük van, 10 cm hosszúak. A virágzat az ágak  végén felfelé álló, szétterülő, dús, apró, sárgásfehér virágzatú bogernyő, amely 10-20 cm-es nagyságot is elérhet. Kellemes, üdén nyíló, illatos virágzatát és a teljesen érett termését érdemes gyűjteni.

A gyalogbodza porzói lilásak, ezeket ne szedjük, ne tévesszük össze a fekete bodza virágával.

A gyűjtés ideje és feldolgozás módja:

Május-június, virágzás idején a még nem teljesen kinyílt virágzatot szedjük  le  /egymástól gondosan elkülönítve/, a lehető leggyorsabban /padláson, meleg, szellős  helyen/, a virágzatot egymástól elkülönítve, zsinóron felaggatva szárítsuk  meg.

Termését, amely 4-8 mm-es sötét ibolyaszínű bogyótermésű és lefelé lóg, augusztus-szeptemberben gyűjtsük. A teljesen érett bogyókat gondosan szemezzük le, ha főzéssel további feldolgozásnak vethetjük alá /lekvár, szörp, zselé/. Szárításhoz a fürtösen szedett, felaggatott szárítás a megfelelő. Ez történhet napon is, „borsszáraz” szárításig. A kocsánymaradványokat el kell távolítani a bogyók közül.

Fő hatásai:

Illóolaja, glikozid tartalma, festékanyag-, rutin- és cserzőanyag-, valamint nyálkatartalma adja a hatásait. A növény minden részében  gyógyhatású.  /Éretlen bogyói azonban mérgezőek/

A bodzavirág az egyik legrégebben használt gyógytea  alapanyag.

Belsőleg:

Megfázáskor, hűléses betegségek esetén virágzata lázcsillapító, jó izzasztó, köhögéscsillapító és vizelethajtó szer. Érfal erősítő hatású. Csökkenti a vérnyomást, nyugtató, a vese működését szabályozó szer. Emésztési zavarok, izomfájdalmak esetén fájdalomcsillapító. Érett bogyója hashajtó hatású. A görcsszerű, migrénes fejfájás orvosolható bogyójának főzetével.

A bodzacserje levele hatásos a koszorú ér-betegségben szenvedők időnkénti légszomjának csillapítására, valamint reumás bántalmak, vizelethajtás, izzasztás és lázcsillapítás esetére.

Külső használat:

Légúti panaszok, torokfájdalom és szembetegségek esetén kiváló öblögető szer, főként virágának forrázatát használjuk. A népi gyógymódokban a fakéreg féregűzés esetén volt közismert.

Keverékben a következő növényekkel együtt:

Lázcsillapítás, izzasztókúra alkalmával: hársfa virágával azonos /1:1= arányban keverve eredményesen használhatjuk.

Éretlen bogyói mérgezőek. Az adagok pontos betartásával kitűnően használható, idős embereknél azonban a használata elővigyázatosságot igényel /gyengíti a szívet/.