Len

Linum usitatissimum L.  (kultúr len, termesztett len)

Földünk számos  területén termesztett, fontos és hasznos kultúrnövény. Hazánkban az Alföldön, a Duna-Tisza közén és a Dél-Dunántúlon gyakori a termesztése az enyhén meszes, kötött talajokon.

Fő hatásai:

Hatásait a drogot szolgáltató magvak adják, melyek jellegzetesen lapos, tojás alakúak, fényesen barnák, egyik végükön hegyesek. Értékes zsíros olajokat, fehérjét, lecitint, keserűanyagot, nyálkát, enzimeket, F-vitamint, linamarin cianogén glikozidot tartalmaznak, melyek hashajtó, puhító  hatásúak.

Belsőleg:

A langyos vízben 4-6 órán keresztül áztatott magvak nyákanyagot bocsátanak ki magukból, melyek a bélhurutos bántalmaknál a bélfalon bevonóként működnek, ezzel csökkentve a bélfal izgalmi állapotát. Csökkenthető velük a székrekedés, az áztatott magok nyomást gyakorolnak a bélfalra, fokozzák a bél perisztaltikáját. A nyákanyag sikamlóssá teszi a bélsarat, ezzel segítve az ürítést.
A lenmag magas olajtartalma kitakarítja a koleszterint az érfalakból, a káros lerakódásokat nem engedi megtapadni. A friss olaj  belsőleg a pikkelysömör tüneteinek enyhítésére is alkalmas.

Külsőleg:

A régi időkben az áztatott nyákos folyadék haj göndörítésére bevált házi szer volt a fodrászoknál. A pépes magőrleményt /lenmaglisztet/ kelések, furunkulus érlelésére  borogató szerként  használhatjuk, mert bőrlágyító hatású. Az F-vitamint tartalmazó lenolaj ekcéma esetén, a szőrtüszők környékének gennyes gyulladásaira,a száraz bőr ápolására használható.